2012. október 16., kedd

Golyóálló burberry táska


Hajdanában danában, harminc, de inkább negyven évvel ezelőtt, mikor megboldogult nagynéném küldözgette  Londonból a csomagokat, kaptunk egy igazi, hamisítatlan burberry kabátot ami kb olyan márka a kabátok közt, mint a Ferrari a kocsik közt. Éltem párja, akinek már az is kiöltözés számba ment, ha a melegítőjét farmerre cserélte, nem igazán tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy felvegye, ismeretségi körömben pedig hiába kerestem egy elszegényedett angol lordot, aki értékén kezelte volna ezt a remek darabot, így a kabát felkerült a sufni legfelső rúdjára, amit csak egy ágasvégű két méteres bottal lehet elérni, vagyis ami ott van, az már majdnem el van temetve. 

De csak majdnem, mert most úgy gondoltam, kellene már valami táskát csinálni, ami  nekem igen nagy kihívás, és lepiszkáltam a helyéről ezt a csoda-kabátot. Már a szétbontás se ment valami könnyen, vágni pláne nem, mert olyan sűrűn szövött az anyaga, hogy az olló alig viszi. Ennél csak a golyóálló kevlár lenne nehezebben vágható, no de ez az angol esők ellen készült. 

Be kellett hozzá szereznem három erős drapp zipzárat,   mert bár egy fióknyi különböző zippem van, de ide valami komolyabb kellett, elvégre is minden lánc erősségét a leggyengébb láncszem határozza meg, belefeccölöm a munkát, aztán szétmegy a zipzár,   no ne.  Egy drapp volt összesen ebben a méretben a város két röltex üzletében, de mit nekem, vettem még két fehéret, nem azért van ötféle festékem, hogy be ne tudjam festeni. A Colombusból volt terrakotta, homokszín, és négerbarna. Válogathattam. 
A terrakottával kezdtem, ettől pöspöklila lett a zipp, gyorsan víz alá, szerencsére kijött belőle minden lila. Aztán a homokszín, ez semmit nem fogott meg a szövött részén, viszont a fogója drapp lett. Ekkor eszembe jutott, hogy át van impregnálva valamivel, nekiestem szappannal és kefével, majd újra kezdtem a festést a négerbarnával. A szövött részen semmi, de a zipp fogai négerbarnák lettek. (ld második kép) 


Nem kis célokat tűztem magam elé: legyen neki külső zippes zsebe, és két rekesze, külön bejárattal. Azt meg se számoltam, hogy ez azt jelenti, hogy egy varrással kell a következő rétegeket összevarrni:  
két réteg külső zseb
két réteg a kéder takarója
két réteg+a vlies a táska elsülső fala
két réteg+merevítő+vlies az oldala
Na és hab a tortán, hogy jó erős legyen,  nem az eredeti  kockás bélésével béleltem, hanem saját erős anyagával. Férceléshez laposfogó kellett, hogy ki tudjam húzni a nagy keservesen belebökött tűt. 

Mit mondjak, három nap kemény munka volt, szegény Berninám előtt le a kalappal, hogy majdnem olyan legyen, mint a bolti, amit ipari géppel csinálnak. (persze csak majdnem) Örülök, hogy nincs a sufniban több burberry kabát, így nem esek többször kísértésbe.  


5 megjegyzés:

Fernel írta...

Ez szuperjó lett, nagyon tecc!
Mindig csak irigykedek, azokra akik ilyen táskákat tudnak csinálni. Nekem csak a nadrágfelvarrás megy, meg max lakástextil.
Most a lánykám egy pöpec táskát zsákmányolt, csak kicsit furmányos, agyalnom kell rajta, le akarom utánozni, de még nem fogtam meg a probléma gyökerét :D

ingyom bingyom írta...

Nagyon szép táska, akár laptopnak is jó lenne. Nekem is a sok réteg átvarrása szokott a gond lenni ilyen projekteknél.
Kedves Márta arra nem gondoltál, hogy festék helyett fekete teába áztass? Nekem egyszer ezt javasolták.
De lehet, hogy ezzel a barna fogas dizájnnal még jobban is néz ki.
Üdv. Mariann
:)

Névtelen írta...

Draga Marta neni!
Bator probalkozas volt (a fogos reszt latom magam elott, en is szoktam igy jarni), nagyon csinos darab lett. :) Az irasaid stilusat pedig meg mindig nagyon szeretem :)
Nemakertesz

a Matula ikrek írta...

Nagyon jó a formája, mutatósak a részletek, és sokkal szebb, mint a bolti!!!

BORI írta...

Élvezettel nézegetem mindig a blogodat...most meg is szólalok:
a táska remek, a story hozzá kíváló!