Volt egy kis biciklizés a jógásokkal. Ezen az úton, a gáton bicajozok nap mint nap, de kellemesebb, ha többen vagyunk. A gát aljában éppen egy kis bemelegítő mozgáshoz készülődünk.
A kis csapat egy része.
És nehogy leadjunk valamit a rengeteg mozgással, ettünk egy kis haltepertőt.
Ez már másnap készült. Mivel ilyen gyönyörű idő ki tudja meddig lesz még, elvonatozunk Pestre, és megnézzük a Budai Várat, de főleg a Mátyás templomot, mert már nagyon régen tervezzük.
Lélegzet elállító.
Mit megdolgoztam vele, míg hasonlítani kezdett. Mármint a faliképemen, amit három éve varrtam.
Ez a belső ablak volt az utolsó kép, addigra lemerült az aksim. Pedig de szerettem volna a Várbazár nyilvános WC- ajtajának a belsejét lefotózni! Egy mondat öt nyelven a várról, mikor ki építette. Pont annyi idő elolvasni, míg kipisilem magam. Remek ötlet.
Gyönyörű nap volt. Többször fogunk felülni a vonatra, elvégre nyugdíjas jegyünk van, és ilyen szépségekért érdemes.
Ez pedig a bizonyság, hogy már a Vadóccica se olyan vadóc. De megkülönböztetni nem tudom őket. De nem is fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése