Megszaporodtunk.

Cicáink nőttek növekedtek, és bizony eladósorba kerültek. Ezt abból gondoltam, hogy tél végefelé éjszakánként hatalmas vernyíkolások voltak a kertben, és reggelente kitépett szőrcsomók mutatták, hogy itt komoly harc folyt a szaporodás jogáért.  Aztán hízni kezdett a két drága, Vdóccica nem annyira, de Uccacica olyan volt, mint egy felfújt lufi, amiből kiáll négy pálcika. Ha leült, és felemelte a hátsó lábát, hogy megvakaja a fejét, felborult. Ennek ellenére ha nem talált a kertben, felmászott a pergolán, és benézett hozzám a konyhaablakon.

 

Elhelyeztem a szülőszobának kinevezett dobozokat a teraszon -nem, a házba még szűlni se! Vadóccica bele is fialt, de utána elvitte ismeretlen helyre, lehet nem tetszett neki erős érdeklődésünk. De Uccacica nem akart szűlni, pedig már a földön húzta a terhét. A tegnapi programunk a cseresznyefa elszáradt ágainak a lefűrészelése lett volna, de UC áthúzta terveinket, mert annyira sündörgött Zoltán körül, hogy majdnem a fára is utána mászott, pedig már látszott, hogy itt az idő. Az istennek nem akart bemenni a szűlőszobába, végül a terasz alatt a befalazott lomtárolóban talált magának helyet, igen ám, de én nem tudtam oda bemászni, akármilyen keservesen hívott. Végül kijött, és elhelyezkedett a Zoltán széke alatt, és kipottyantotta az elsőt.  

 

Mit tehettem, ebédelni csak kellett, odatettem az asztalt és csináltunk valami árnyékot, így aztán az öt kis jószág szépen simán világra jött.

 

 

Akkor megjelent a tesó, váltottak egy nagyon finom orrpuszit, Vadóccica végigszaglászta a kicsiket, majd távozott.

 

Na jó, de itt a füvön csajk nem maradhatnak, nekünk már menni kéne, mert jegyünk van Varnus Xavér koncertjére a református templomba, de semmi jelét nem adja a drága, hogy el akarná vinni valahova a kölköket. Így aztán kesztyűben, hogy ne maradjon rajtuk a szagom, beraktam a dobozba a kicsiket, és akkor már a mama is beköltözött melléjük. Reggel ez a kép fogadott:

Azóta felváltva szoptatják őket. Mit tehettünk, a szomszédasszonnyal felkutattuk Vadóccica elrejtett kölkét, és azt is betettük az alomba, mert Vadóccica a sajátjáról teljesen megfeledkezett. Kb holnap nyílik a szeme. Remélem nem nyírja ki az öt unokatesót!