2011. június 19., vasárnap

Bálint



Bálint az a majdnemkilencéves fiú, akiről a régi blogomban már írtam, hogy akkor szerettem bele, mikor valami nagyot akart mondani, és azt mondta, hogy ...én meg...mi meg együtt főzünk Anyával.-
No, Bálint a hét végén vendégem volt Anyával. Meg a bársony bőrén a 26 szeplővel, meg a könyökén az olyan kék foltokkal, hogy csodálkoztam, hogy hogy nem tört ez el?!   Fociztam. Ennyi volt a magyarázat. Szóval Bálint focizik, 15-öt tud dekázni, és fejből fújja, hogy a Barcsa melyik csatára hány gólt lőtt egy szezonban.  De vágja a cseresznye piaci árát is, és egyáltalán: minden érdekli. Indulásnak a házban található ördöglakatokat ki-bezárogatja, a titkos dobozt kinyitja. (én azt se tudtam, hogy az egyáltalán nyitható doboz, csak a port törülöm róla pár éve)   Mikor szombat délután beigérem, hogy holnap megtanítom a sámánfonásra, attól kezdve el se mozdul mellőlem, nehogy szem elől veszítsen, és másodszor is hajlandó aludni menés előtt fogat mosni, mert az első mosás után még véletlenül a szájába pottyant a 26. darab csokis kekszem. (kell ennél nagyobb dicséret nekem?!)
A sámánfonást kb öt perc alatt megtanulja, a második kötelet már teljesen egyedül csinálja. De segít a kenyérdagasztásba is, és mikor kiszedjük a sütőből a kenyeret, csukott szemmel áhítattal szagolja a végeredményt.  De megmixeli a gombakrémlevest is, és megcsinálja az uborkasalátát. Már tud a felnőtt biciklin is, és jól úszik.
Lehet, hogy nyáron néha lesz egy ifju lovagom?
(a képeket Anya hozzájárulásával tettem fel, a személyiségi jogok sértése nélkül)

1 megjegyzés:

a Matula ikrek írta...

Csuda ez a gyerek! :o)