A foltvarró lányokat is elvarázsolta a Triatlon láza, szólnak, hogy hétfőn mennek biciklivel Tiszacsegére. Megszakad a szívem az irigységtől, mert én pont ma kezdek helyettesíteni, és nem mehetek velük. De az nem lehet, így aztán három óra késéssel ugyan, de utánuk eredek. Tekerek, mint a tüzes sárkány, és a 2+31 km-t nem egészen két óra alatt teszem meg.
Ez a kép nem ide kívánkozna, de nem tudom lejjebb tenni. Sikerült két fekete gólyát lefényképezni, ha rákattanok, kinagyítja, hogy tényleg fekete gólyák. A háttérben a mindent elborító süntök (azóta megtudtam a nevét
Csak egyszer állok meg, mikor ezt a gyönyörű réti iszalagot a gát mellett meglátom. Fél egykor leroskadok a Halászcsárda asztalánál, és még zsiborog a lábam (na meg más is) mikor elém teszik a harcsasteaket fűszeres burgonyával, és kapormártással. Olyan isteni, hogy mikor az utolsó szem krumplival törlöm fel a kapormártás végét, jut eszembe, hogy egy fotót megért volna.Megszavazzuk, hogy a háromkor induló sétahajózásra befizetünk, de mikor leballagunk a hajóhoz, ez a tábla fogad.
A kompnál, az ötven fecskefészekkel körberakott ház előtt csinálunk egy közös fotót.-
...és átmegyünk a túlpartra, ez az oldala szebb a Tiszának, a másik parton szinte sehol nem lehet lelátni a vízre, ezen az oldalon meg három falunál is.
A parti növényzetet míg a szem ellát ez a kúszónövény (nevét még nyomozom) uralkodik. Belep, eltakar mindent, hogy alatta mit éreznek a bokrok, nem tudom. Megállapítom, hogy olyan, mint a svájci frank nekünk.
A part Tiszakeszinél.
Aztán Tiszatarjánnál Zsuzsiék eltűnnek a faluban, és egy jókora görögdinnyével jönnek meg. Az életben nem esett még ilyen jól dinnye. Kiszáradó, leizzadt szervezetünknek áldás.
Ragadunk a dinnye levétől, és próbáljuk kitalálni, hogy mi az a madár, ami a túlparton szárítkozik. Annyira békés az egész......és ez már az itthoni part, mármint a Zabos Géza sétányról nézve. A görögdinnye olyan hajtóanyag a harcsasteakkal együtt, hogy még csak nem is érzem fáradtnak magam, mikor itthon beállok a zuhany alá.
4 megjegyzés:
Nem az a tipikus csajos program, de biztos remek volt, már csak a képeket elnézve is.
Csak azt tudnám, hogy a 16,5km/h átlagsebességnél hogy tűnt fel az iszalag? :o)
nem vagy semmi, Márta néni :D
Örülök, hogy jó napod volt! :D
Hát az iszalag helyben állt, a gát mellett. Ha ő meg szembe jött volna ugyanennyivel, lehet, hogy észre se veszem. (mellesleg ez nem igazán sebesség, a triatlonosok 30-cal mennek átlag.)
Kézcsókom, Márta néni!
Gratulálok ehhez a szép teljesítményhez! Én is nagyon kedvelem a hasonló "kalandokat"!
Üdvözlet Győrből!
Megjegyzés küldése