2011. szeptember 14., szerda

Míg írom...


...a bejegyzést, Zoltán felmegy a Rysire. És lefényképezi a két tavat, ami csak innen látszik együtt.  Mit mondjak, nagyon irigyeltem a látványér.


És ezzel a bakanccsal jön le. Már a Poprádi tó mellett levált, madzaggal kötötte fel. Ha neki ebben sikerült, az nem lehet, hogy én ne tudjak oda felmenni.



Felteszem ezt a képet  képernyővédőnek, hogy mindig lássam, és kidolgozok valami erősítő edzést. Ötször fel-le jövök az emeletre. Aztán fél óra múlva megint. Összesen tízszer. Holnap  hatszor tíz lesz. Megnézem a neten a Bisztrije hágót, amin két éve  átmentünk, csak száz méterrel alacsonyabb, mint a Rysy. És ott minden edzés nélkül azt se tudtam hova megyünk.

1 megjegyzés:

a Matula ikrek írta...

Világ teteje az a kép! Gyönyörűűűű!
Mi is irigykedünk. :o)