Túra a Bükkben

Bajban vagyok, hogy hogy írjam. A Sebes víz vízmosásában megyünk fel Jávorkút felé, de ez mégsem sebesvízi túra, mert nem kajakkal megyünk, hanem gyalog. A Bükknek tán a legvadregényesebb része. Mikor először jártunk erre, a gyerekek még a nyakunkban utaztak. Most már könnyebb. Szalamandrákat keresünk, egyik legjobb élőhelyük a Bükkben, de sajnos egyet se látunk. Gyönyörű szeptemberi idő, kellemes meleg, de nem túl meleg, szebbet kívánni se lehetne. Elég nehéz terep. Jó, hogy van velem fényképezőgép, erre hivatkozva sűrűn meg-megállok, nehogy úgy tűnjön már, hogy nem bírom szusszal, pedig alig-alig...

                     a pókhálókkal teleszőtt ágakon játszik a napsugár.

   

 Vadregény minden mennyiségben.

 Ezt a gombát észre se vettem volna, ha nem éppen a miskolci gombaszakosztály egyik mikológusa - aki éppen benne gyönyörködött - fel nem hívja rá a figyelmemet. Nagyon ritka gombakülönlegesség, nem a latin, de már a magyar nevét is elfelejtettem.  (de Edit barátnőm kisegített, tönkös kacskagomba, rhodotus palmatus. )

Őszi kikerics lépten-nyomon. Legszebbek a Bolhási pihenőnél.

 Ők pedig a pirosszárnyú keszegek a Sebesvízi üdülő tavában.

 A tavacska.

és hogy teljes legyen az eufóriám, ez a lepke hagyja magát lefényképezni. Vissza lényegesen könnyebb terepen, a Vadászvölgyön jövünk, az ómassai kocsma előtt bukkanunk ki. Nagyon szép nap volt.

És egy kis itthoni. Napok óta minden délután néha két órán át gyakorlatoznak a fecskék a kertünk felett. Eszement cikázásuk miatt nem tudjuk megsaccolni se,  hogy kb hányan lehetnek. Én 6-8-ra saccolom őket, Imre szerint van az 14-15 is, nem tudom. Szinte ki se repülnek a kert "légteréből" mégse tudok egyetlen jó képet csinálni. Legalább ötven kockát törlök ki, amiben nincs semmi, pedig ott vannak a szemem előtt. Összesen ez a pár kép sikerült úgy-ahogy. 

Reggelre egy gigantomán piramisépítő vakond látogatott meg. Ekkora kupacot túrt.