Vadlibás takaró indul

Mivel most rengeteg időm volt az agyamat túráztatni, kitaláltam egy olyan ágytakarót, amin a vadlibaminta fog kanyarogni, de lesz elég szabad felület is, hogy a tűzés gyönyöreinek is áldozhassak. Mondjuk lehetne egyszerűbben is, hogy a libák szépen egyenesen szálljanak, az kb fele munka lenne, de nem én lennék, ha valamit nem a bonyolultabb oldaláról fognék meg. No de meg ki látott már vadlibát, ami úgy húz, mint katonai parádén a harci alakulatok. Szóval ezek hullámzani fognak, aminek eredményeként nincs két egyforma alakú és méretű háromszög, így van alkalmam a mármár rozsdásodásnak indult bontóollóimat izzásig dolgoztatni.

Technikailag úgy indul, hogy egy 250x250-re megnagyobbított molinó alapra rajzoltam fel az íveket, és hogy hol lesz liba, hol nem. Vagyis ez a tervrajz, amit szétvágok, erre rajzolom fel a háromszögeket, amiket a papírravarrás technikájával varrok, csak nem papírra. Ahol csak a fekete van, ott nem kellene alá a molinó, de mivel szétvágás előtt arra rajzolom fel a jelölővonalakat, ahol a sávoknak találkozni kell, ezeknek is komoly funkciója van. Ha a csíkok össze vannak varrva, akkor már le lehet szedni a molinót, és még akármire is jó címmel elrakni.
Mondjuk nem túl szerencsés vállalkozás fekete selymet varrni amikor az embernek éppen árpa kezdődik a szemén (ha egyszer egy üzlet megindul! mondta volt Öreganyám) de a lelkesedés pótolja a látásélességet.