A mai kirándulás célja Nagymező, a Bükkfensíkon. Már tavaly is gyanús volt, hogy hol vannak az istállóból a lovak? de még nyomuk sincs, már a citromhalmokra gondolok.
Csipkéskúton megtaláljuk a kb ötven lovat, bár alig értem, hogy miért nyomorognak ezen a lepusztult kifutón, miért nem a mezőn nyargalásznak a harsogó zöld füvet legelészve. Szegények, még a bedobott pár szál fűnek is hogy örülnek. Széna az van előttük, de milyen érzés lehet szerencsétleneknek a harsogó tavaszban fű helyett szénát enni...
a Nagymező valamikor leéghetett, minden fa elüszkösödve. A borókás is leégve, az nem is tud megújulni, legalábbis az idén nem,
de a fák életereje fantasztikus. Ezt már csak a kéreg tartja, mégis kihajtott.
A most nyíló virágok megújulva gyönyörködtetnek. Más kérdés, hogy ahogy letérdelek a fényképezéshez, tiszta korom mindenem a kormos fűben. Ez a most nyíló holdviola olyan illatot áraszt, hogy az illata után megyünk, úgy találjuk meg.
Egy fenyőmatuzsálem a Jávorkúti forrás mellett. Sokáig gyönyörködünk három kismadár játékában, de sajnos nem engednek fényképezőgép közelségbe magukhoz. Az egyik a forrás vizében alaposan megfürdik. Pedig olyan hideg, hogy inni is alig lehet.
2 megjegyzés:
Az az erdei szellőrózsa jót mutat... bár az égetéseknek nem kéne lenni. Az ilyen érzékeny élőhelyeken hosszútávra kiható károsodást okoznak.
Isteni a holdviola illata szerintem is. A kerti viola a nagymama kertjében (hasonló illatával) még ma is az orromban van. Bízzunk a természet élniakarásában!Remélhetőleg a fakitermelést a jövőben nem ilyen balfékekre bízzák, ekkora szárazságban gallyat égetni több, mint dilettantizmus :-((
Megjegyzés küldése