Az aloe vera nálam alapszükséglet. Kenem a bőrömre, a hajamra, sebeimre, bánatomra, iszom, eszem. Meg persze itatom vele a családom, ha hagyják. Tehát jó nagy növényeim vannak, szaporodik, mint a dudva, a sarjakat tavasszal leválasztottam, az anyatöveket nagyobb cserépbe átültettem. Az aloe nem szereti a kényeztetést. Elszürkült, megpuhult, épphogynem haldoklik, némi élet középen van benne, ott zöldül kicsit.
Tegnap átforgattuk a komposztot, és a vasvilla végére akadt a már senkinek nem kell kidobott aloe, ami minden föld nélkül három hete a fűkaszálék, és egyéb dudva alatt várta az elmúlást. Na ezek ilyen életerős, zöld növények. Nem szürkék, nem puhák, épek, egészségesek. Ezek szerint az aloe nem tűri a kényeztetést.
2 megjegyzés:
Az eperízű fokhagymának biztos jó lenne a piaca!!! :o)
Tavaly nálam is így történt az aloe verával, kezdőként én is azt hittem, hogy meggyilkoltam. Aztán gyönyörűen helyre jött, egy csomó cserépbe szét kellett szednem. Vitt belőle a lánykám, és most mondta, hogy kezdő szobakertészként már meg is gyilkolta őket. Hiába magyaráztam, hogy nem mentek tönkre, nem hiszi el.:D
Az eper-fokhagyma tavaly ősszel nálam is így alakult, és nagyon szép. Mondjuk, az érés még messze van, nem úgy, mint nálad.
Megjegyzés küldése