...ahogy egy kis falu tájházában zajlik. Nem országos rendezvény, de annál kedvesebb.
A programokat valódi, igazi kisbíró dobolja ki. A kisbíró egyébként minden hónap utolsó vasárnapján körbejárja a falut, és rímbe szedve kidobolja az eseményeket, amik történtek az elmúlt hónapban, akik meghaltak, és akik születtek, házasodtak. És hogy milyen esemény lesz a következő hónapban a faluban, milyen programok vannak a kulturházban, stb.
Nagyon elmélyülten díszítjük a mézeskalács figurácskákat.
...tanuljuk a kosárfonást
de lehet gyakorolni a fazekas mesterséget is,
lehetett patkót kovácsolni
és amiről nincs képem, szőni, porcelánt festeni, sokféle népi játékot kipróbálni,
a Szeredás együttes bűbájos meséit nézhettük,
meghallgattuk a helybeli Bokréta citerazenekart, (asztalterítőjüket én hímeztem kb 15 éve) ás kipróbálhattunk sok sok népi hangszert, és elcsodálkozhattunk a népi leleményességen, hogy mit nem tudtak megszólaltatni. Jó kis délután volt. És még azt nem is mondtam, hogy ki-ki kedvére ehette a sztrapacskát, és ihatta a limonádét. Belépődíj nélkül.
2 megjegyzés:
Csodás program lehetett!
A kisbíró híradó milyen kedves ötlet!
Tudod, Mártanéni, az ilyen Mesterségek Ünnepére nagyobb örömmel mennék, mint a nagy és híres várbélire, ami jó ideje bizony nem a mesterségek dicséretéről szól. Sok ilyet még és sokfelé!
Megjegyzés küldése