...de már az indulás se volt szerencsés. Csodálkoztam, hogy ha hatkor indul a busz, hogy fogunk odaérni kilencre, de megnyugtattak, hogy lehet. Nem lehetett. Kilenckor, mikor a megnyitó kezdődött, a Mogyoródi lehajtónál tartottunk, én pedig arra gondoltam, hogy most éneklik a dalocskát, aminek a szövegét írtam, és "magamat ringatom" írtam hozzá egy strófát.:
Megnyitóra megyünk két óra késéssel.
Lassan araszolunk csigasebességgel.
Még a Trabanatok is sorra megelőznek
A pokolban ülök, s az ördögök főznek.
De csak odaértünk. A kiállításról majd lesz cikk az újságban, én csak a pályázati munkáimat szeretném itt bemutatni.
Ennek a munkának a terve már régen motoszkált a fejemben. Tulajdonképpen a Hubble távcső által a földre küldött kép adta az ihletet hozzá, és mikor olvastam a kiírást, hogy Fekete gyémántok, gondoltam itt az ideje. Technikailag úgy készült, hogy hernyóselyemre nuno filceztem a gyapjút, majd tűztem, varrtam, géppel, kézzel, kiegészítve hernyóselyem szálakkal, és úgy dolgoztam rá az alapra. Már majdnem kész volt, mikor az újságban megjelent a kiegészítés: téma a bányászat. A hír lesújtott. ..sújtott...sújtólég...sújtólégrobbanás. heuréka. Egy kicsit átdolgozva, ezzel a címmel be lehet nevezni, mert ugyan még sose láttam sújtólégrobbanást, képen se, dehát van annak túlélője, aki azt mondaná, hogy az nem ilyen?
Mit mondjak, ha fény éri, a hernyóselyem ragyog. A kiállításnak az volt az egyetlen fala, ami se természetes se mesterséges fényt nem kapott. Minden nem jöhet össze.
3 megjegyzés:
Csodálatos szép munkák :)
Gratulálok !
Könnyekkel küszködve de boldogan énekeltem FOLTVARRÓK DALÁT
Kürtölöm is világgá ;)
A robbantott képed szuper, rögtön tudtam, hogy a tiéd !
Az az első kép valami eszméletlen!
Megjegyzés küldése