Valentin napra...

...az egyik klíviám megemberelte magát. Az, amelyiket a legzordabb körülmények közt, a pincében sötétben, hidegben tartottam. Amit fenn, az ablakban, de nem locsoltam, az még kéreti magát. A harmadik, ami melegebben volt, az rám se fütyül.

Apropó Valentin nap. Most, hogy Alison Weir és Philippa Gregory történelmi könyveit olvasom, mire a hatodik végére érek, doktorálhatok a Tudor korból,  hát most megtudtam mi a szerelem. VIII. Henrik annyira szerette Boleyn Annát, hogy mikor kivégeztette, Franciaországból hozatott profi hóhért, hogy az imádott hölgy egy pillanatig se szenvedjen, mikor lecsapatja a fejét. Hát igen. Ez szerelem. Hol vannak már a mai férfiak?!!!

Újra a kezembe került megboldogult ifjukorom egyik kedvence Emile Ajar Előttem az élet című könyve. Akkortájt ronggyá olvastuk, aztán áldozatául esett a nem adunk könyvet kölcsön, csak ezt most még...szokásainknak. De most szembe jött a könyvtári polcon. A történetet Momo mondja el saját szavaival, a  kis nincsenapámseanyám, de még irataim se, hogy azt se tudja, arab-e vagy zsidó, tíz éves-e vagy tizennégy, és ez a romlott ártatlanság él Rosa mama kurvagyerekbömböldéjében együtt a többi kiskrapekkal, akiket a higénia hiányában nem sikerült az anyjuknak elküreteltetni.   Rosa mama a kiöregedett kurva, aki skrikkelt Lengyelországtól Marokkóig, és megjárta az auschwitzi zsidóotthont, már nagyon öreg, minden annyira el van romolva rajta, hogy már a haja se hullik, mert az a szerkezet, ami a hajhullást csinálja, az is elromlott, és az agylágyulás csak percekre hagyja ezen az odalon lenni. Hát az ő kis életük ez a könyv.

Az újraolvasásban csak az az érdekes, hogy közben hozzáöregedtem, és kiderült, hogy én pont annyi idős vagyok, mint Rosa mama. Ma minden esetre kértem időpontot a kozmetikushoz.















 hazám