2012. február 27., hétfő

Hernyóselyem a foltvarrásban

Ezt a kis 60x80 centis quiltet azért csináltam, hogy kipróbáljam, lehet-e vele vízesést csinálni, és hogy legyen egy olyan munkám, amit megmutathatok tutorialnak, nem megy pályázatra. Mivel épp a napokban lesz tíz éve, hogy a foltvarró tanfolyamot elvégeztem, ebből az alkalomból a hozzászólók közt ki fogom sorsolni.

 Kezdjük a hernyóselyem festésével. Ehhez egy 90x70 centis selymet ráteszek a kiszuperált fürdőszobaablakra, így tisztán dolgozhatok. Mivel igen pici mennyiségű festék kell a hernyóselyemhez, finom homokkal keverem a porfestéket, és össze vissza rászórom (egy kis easy color, egy kis Ibéria.) Szórófejes spriccolóból ecetes vizet spriccelek rá. A szürkét a szikláknak szórófejessel ráfújom, és néhol kis sötétebbet teszek rá. (középen, ahol a víz lesz, oda nem kellett volna, mert átlátszik a gyapjún, a víz nem lett olyan fehér, ahogy szerettem volna) Betakarom fóliával, és megy a mikróba két perc 500 W. Alaposan kimosom, de szinte alig jön ki festék belőle. Szárítom vasalom.
Ráteszem a buborékfóliára, és most jön rá a gyapjú és a selyemszálak. A gyapjú nagyon finom, 16 mikronos, leheletnyire szétszedve. A selyemszál, amitől a víz csillogását várom, a tetejére. Meg kell mondjam, jobban tetszik így a víz, mint kezelés után. Samponos meleg vízzel megspriccolom.
 Másik bubifóliával betakarom, és jó párszor megsétáltatom rajta a teddyhengert.  Erre csak itt van szükség, ha sálat nemezelek, akkor ez kimaradhat.
 Feltekerem egy szivacs csőre,  három helyen összekötöm, és 10 percig síkálom. akkor kibontom, és a másik végéről tekerem fel, hogy mindenütt egyformán érje a simogatás. Gyengéden síkálgatom összesen 5x10 percig. Ez alatt a hernyóselyembe szépen beletapad a gyapjú.  Kiöblítem, és kiterítve hagyom megszáradni.
 Ilyen száradás után. Sajnos a víz nem elég fehér, ezért csillogásnak majd tűzéskor egy kis angelinát tűzök rá.
 Most jön az érdekes. A gyapjú összekapta a selymet, ezért a szendvicselés egy kis furfangot igényel. A hátlap és a vlies után, szükséges még egy réteg vlies oda, ahol nincs gyapjú. Ilyen darabokat szabok még a vliesből, és ezt is aláteszem. Így már kisimul a hupni.
 A tűzés vonalait úgy választom meg, hogy illeszkedjen a tájba. A víznél hajtűkanyarokat varrok, a szikláknál kődarabokat. A fákon sokat törtem a fejem, hogy legyen valami fa jellege, de aztán elvesztettem a fonalat, és egyenesek közt kukacok lettek.  A két réteg vlies miatt vastagabb, plasztikusabb a tűzés. A gyapjú felett a kis domború tűzőtalpat használom, hogy ne akadjon bele a szál.

Ez a végeredmény. 
Ez a technika érdekes játék. Nyilván nem lehet vele konkrét alakzatokat csinálni, de vizet, tüzet, északi fényt, vagy csak egyszerűen egy modern munkát, csak úgy, a magunk örömére lehet. 
A hozzávalókat be lehet szerezni interneten Leknert Renátától, etenhakikukacaolpontcom  tól.  
Várom a hozzászólásokat, és egy hét múlva kisorsolom.









2012. február 19., vasárnap

Ez már történelem

Ma egy foltvarrós könyvemben keresgéltem egy blokkot,  és mit találtam benne? A nyugtát, hogy befizettem a foltvarró tanfolyam díját Szabados Terikének És mikor? 2002 febr. 6-án. Vagyis tíz éve. Mintha direkt erre passzolna a munka, amit most csinálok: múlt, jelen, jövő. Ezzel a címmel írták ki az idei Ezüstvölgy-i pályázatot. Egy munkára varrom, hogy mit varrtam régen, mit most, és mit fogok varrni a vízről a jövőben. Egyenlőre csak ennyi van. Remélem Terike odafentről most is fogod a kezem.



Utóirat. Ma magokért mentem a kertészboltba, és az eladónő nagyon kedvesen elbeszélgetett velem a blogomról. Leesett az állam, mert még az elveszett blogom bejegyzéseire is emlékezett. Ahhoz képest, hogy egy árva bejegyzés sincs néha, igazán nem gondoltam, hogy ilyen lelkes olvasóim vannak. Örömömben hirtelen teszek ide egy képet. 


2012. február 17., péntek

Egy foltvarró erei

Mivel egy hónap múlva operálják a visszereimet, (és életemben először fogok kórházban feküdni, a gyerekek szülőotthonban születtek) piszkosul be vagyok rezelve. Hogy vezeti le egy foltvarró a feszültséget? Naná hogy varrással. Pályázati munka lesz, ezért nem lehet többet mutogatni, csak a kezdeteket. 

 Tehát úgy kezdődik, hogy kivágunk sok sok, meg még több (a végén persze kiderül, hogy túl sok) vörösvértestet, és fehérvérsejtet. Külön az oxigéndús pirosakat, és a használtakat a vénákba.
 A vénafal naná, hogy nem ilyen, de nekem kéne, hogy látszódjon, hogy ott vannak benne a vörösvértestek. A géz nem eléggé átlátszó, ezért megtépem, kihuzgálok szálakat.
 Ez a nyirokcsomóm fala.
Felvasalom a gondosan kivagdosott sejtjeimet a vénafalra, aztán mikor megfordítom kiderül, hogy alig látszik belőle valami. 
A többit majd csak hónapok mulva tehetem fel. Ami meg lenn van írás, nem tudom kitörölni.gondosan kivagdsott sejtjeimet a vénafalra,vasalom az egy napi munkával gondosan kivagdosott sejtjeimet a vénafalra...

2012. február 13., hétfő

Valentin napra...

...az egyik klíviám megemberelte magát. Az, amelyiket a legzordabb körülmények közt, a pincében sötétben, hidegben tartottam. Amit fenn, az ablakban, de nem locsoltam, az még kéreti magát. A harmadik, ami melegebben volt, az rám se fütyül.

Apropó Valentin nap. Most, hogy Alison Weir és Philippa Gregory történelmi könyveit olvasom, mire a hatodik végére érek, doktorálhatok a Tudor korból,  hát most megtudtam mi a szerelem. VIII. Henrik annyira szerette Boleyn Annát, hogy mikor kivégeztette, Franciaországból hozatott profi hóhért, hogy az imádott hölgy egy pillanatig se szenvedjen, mikor lecsapatja a fejét. Hát igen. Ez szerelem. Hol vannak már a mai férfiak?!!!

Újra a kezembe került megboldogult ifjukorom egyik kedvence Emile Ajar Előttem az élet című könyve. Akkortájt ronggyá olvastuk, aztán áldozatául esett a nem adunk könyvet kölcsön, csak ezt most még...szokásainknak. De most szembe jött a könyvtári polcon. A történetet Momo mondja el saját szavaival, a  kis nincsenapámseanyám, de még irataim se, hogy azt se tudja, arab-e vagy zsidó, tíz éves-e vagy tizennégy, és ez a romlott ártatlanság él Rosa mama kurvagyerekbömböldéjében együtt a többi kiskrapekkal, akiket a higénia hiányában nem sikerült az anyjuknak elküreteltetni.   Rosa mama a kiöregedett kurva, aki skrikkelt Lengyelországtól Marokkóig, és megjárta az auschwitzi zsidóotthont, már nagyon öreg, minden annyira el van romolva rajta, hogy már a haja se hullik, mert az a szerkezet, ami a hajhullást csinálja, az is elromlott, és az agylágyulás csak percekre hagyja ezen az odalon lenni. Hát az ő kis életük ez a könyv.

Az újraolvasásban csak az az érdekes, hogy közben hozzáöregedtem, és kiderült, hogy én pont annyi idős vagyok, mint Rosa mama. Ma minden esetre kértem időpontot a kozmetikushoz.















 hazám

2012. február 6., hétfő

Fábián Juli

http://www.youtube.com/watch?v=asqHySHWIF0&feature=related

Sajna nem tudok videót feltenni, de hátha így is érdemesnek tartja valaki meghallgatni. A Dal műsorban szíven ütött ennek a nőnek a hangja, azóta erre kelek, erre fekszek. Add uram, hogy kiszavazzák Bakuba!!!! De ha nem, nekem már akkor is  megérte, mert meghallgathattam.

2012. február 5., vasárnap

Megjött a tél




Hát megjött. No nem egészen úgy, ahogy én szeretem, puhán, sűrűn pilinkézve, hogy szinte hallom  a hópihék zizegését a levegőben, hanem úgy 80-100 km-es szél vízszintesen hozta a tűszúrás jellegű porcukorszemeket, és mikor tegnap reggel kinéztem az ablakon, a járda simára seperve, és az összes hó a lépcsőn, hogy az ajtót kinyitni sem lehet. Ahol a vakondtúrás nem ért rá odafagyni, még azt is elvitte a szél, és ahol kedve volt, ott fél méteres dombokat épített a hóból. Hólapátolásról szó se lehet,  úgy is oda megy a hó, ahova a szél akarja. 

Node.
Még sose hemperegtem a hóban -12 fokos hidegben metsző szélben, ideje kipróbálni. Zoltán barátommal biztatjuk egymást, mivel havat seperni úgyse lehet, és a Termálfürdő parkolója nincs úgy tele, ahogy hétvégéken lenni szokott, jók az esélyeink. 
A kinti medence kijárója le van zárva, de mi átúszunk alatta, és már kinn is vagyunk, igaz nincs az a melegvíz, amit ez a szél ki ne hűtene, de olyan 22 fokos így is van, víz alatt kell úszni, mert ha kidugjuk az orrunkat, hogy levegőt vegyünk, igen zima, és nagyon hullámzik. Olyan Titanic feeling. Azért megcsodáljuk a medence szélén felgyűlt csodás zúzmarát, feltérképezzük, hol van jó nagy hókupac, kirohanunk, és belehempergünk. A lépcsőn vigyázni kell, nagyon csúszik, de a korlátba nem szabad belekapaszkodni, mert máris ráfagy a vizes tenyerünk. Gyorsan visszacsobbanunk, mennyei érzés, semmilyen hőmérséklet érzésem nincs, csak a zsiborgást érzem az egész testemen, ahol a hó hozzámért. Mikor a zsiborgás abbamarad, szaladunk ki megint. Negyed óra múlva visszaúszunk a zsilip alatt, és a legmelegebb medencében felmelegszünk. Sajna mikor megint ki akarunk menni, az úszómester utunkat állja, mint egy cerberus, kicsit próbálunk a lelkére hatni, de jobb a békesség, még a térdére fektet, és elfenekel. Megyünk vissza punnyadni a melegbe. 

Mára elállt a szél, és elmentünk a Tiszához megnézni, mi ujság a meleg ágon. Ez az erőműből kijövő szakasz nem fagy be, és mivel az élővizek, morotvák a környéken már mind be vannak fagyva, itt gyűlik össze a madársereg. Legtöbb a kormorán, a fenti képet kinagyítva 28-at számoltam meg rajta,  de láttunk kócsagokat, szürke gémeket is. Sajna a hó úgy ropog a talpam alatt, hogy nem tudom őket jobban megközelíteni. A jégmadár sajna megint láthatatlan maradt. 










t  

















2012. február 2., csütörtök

Kedvenc hálótársam

...jelenleg ez a melegvizes palack. Mert szeretek hűvös szobában aludni, de hideg ágyba lefeküdni, azt nagyon nem. Ez a remek darab már minimum harminc éves, nem is tudom, hogy gyártanak-e még ilyesmit, pedig sokkal jobb, mint az elektromos melegítő, mert nem gabalyodik az ember a vezetékébe, nem kell kikapcsolni, mikor már elaludt az ember, mert ez ha megtette a kötelességét, magától kihűl.

Kemény hidegek jönnek, már ma is -12 fok volt, és még most kezd majd hűlni, holnaptól meg soha nem látott havat ígér a meteorológia.  Még emlékszek az 1985-ös nagy hóra, mikor otthon szültek az anyukák, mert el voltunk vágva a kórháztól,  és az emberek pánikban voltak, hogy nincs kenyér, és mikor lett, ötösével vitték, aztán a kukában landolt a száraz kenyér, én már akkortájt is magam sütöttem, és csak mosolyogtam.
Most van öt csomag élesztőm, és 10 kiló lisztem, kb 13 kiló kenyér jön ki belőle, ez egy utcának elég lesz egy hétre. És biztos ami biztos, a tiszatarjáni csirkéstől hoztunk tíz frissen vágott csirkét a fagyasztóba. Nagy mulatság volt őket kibelezni, de nagyon guszta sárgás bőrük van, és a bögyükben igazi kukoricadara volt.

A hó a föld zsírja.- mondta nekem egy bölcs öregasszony. Nagyon várom, hogy meg legyen zsírozva a kertem, persze beérném 20-25 centivel. Ma, gyertyaszentelő napján szikrázóan sütött a nap. Nem jó kilátások, hosszú telünk lesz.




hétre.