Hát megjött. No nem egészen úgy, ahogy én szeretem, puhán, sűrűn pilinkézve, hogy szinte hallom a hópihék zizegését a levegőben, hanem úgy 80-100 km-es szél vízszintesen hozta a tűszúrás jellegű porcukorszemeket, és mikor tegnap reggel kinéztem az ablakon, a járda simára seperve, és az összes hó a lépcsőn, hogy az ajtót kinyitni sem lehet. Ahol a vakondtúrás nem ért rá odafagyni, még azt is elvitte a szél, és ahol kedve volt, ott fél méteres dombokat épített a hóból. Hólapátolásról szó se lehet, úgy is oda megy a hó, ahova a szél akarja.
Node.
Még sose hemperegtem a hóban -12 fokos hidegben metsző szélben, ideje kipróbálni. Zoltán barátommal biztatjuk egymást, mivel havat seperni úgyse lehet, és a Termálfürdő parkolója nincs úgy tele, ahogy hétvégéken lenni szokott, jók az esélyeink.
A kinti medence kijárója le van zárva, de mi átúszunk alatta, és már kinn is vagyunk, igaz nincs az a melegvíz, amit ez a szél ki ne hűtene, de olyan 22 fokos így is van, víz alatt kell úszni, mert ha kidugjuk az orrunkat, hogy levegőt vegyünk, igen zima, és nagyon hullámzik. Olyan Titanic feeling. Azért megcsodáljuk a medence szélén felgyűlt csodás zúzmarát, feltérképezzük, hol van jó nagy hókupac, kirohanunk, és belehempergünk. A lépcsőn vigyázni kell, nagyon csúszik, de a korlátba nem szabad belekapaszkodni, mert máris ráfagy a vizes tenyerünk. Gyorsan visszacsobbanunk, mennyei érzés, semmilyen hőmérséklet érzésem nincs, csak a zsiborgást érzem az egész testemen, ahol a hó hozzámért. Mikor a zsiborgás abbamarad, szaladunk ki megint. Negyed óra múlva visszaúszunk a zsilip alatt, és a legmelegebb medencében felmelegszünk. Sajna mikor megint ki akarunk menni, az úszómester utunkat állja, mint egy cerberus, kicsit próbálunk a lelkére hatni, de jobb a békesség, még a térdére fektet, és elfenekel. Megyünk vissza punnyadni a melegbe.
Mára elállt a szél, és elmentünk a Tiszához megnézni, mi ujság a meleg ágon. Ez az erőműből kijövő szakasz nem fagy be, és mivel az élővizek, morotvák a környéken már mind be vannak fagyva, itt gyűlik össze a madársereg. Legtöbb a kormorán, a fenti képet kinagyítva 28-at számoltam meg rajta, de láttunk kócsagokat, szürke gémeket is. Sajna a hó úgy ropog a talpam alatt, hogy nem tudom őket jobban megközelíteni. A jégmadár sajna megint láthatatlan maradt.
t
4 megjegyzés:
Márta néni - ha ott vannak a nagytestű madarak, akkor nagyon kevés az esély arra, hogy az igen félénk jégmadár ott megjelenik - sajnos!
És akkor most ez a gyönyörű kis ékszermadár éhen pusztul, mert az élőhelyén kormoránok vannak?
Márta néni! Szinte megelevenedik szemem előtt, amit leírsz, de mégis felcserélném a róla készült videó felvétellel. Vagy lehetne mindkettő??? Remélem nem növöd ki soha :D)
Fotó nincs, hacsak a cerberus nem kapott le, és küldi a büntetést, dehát ebben a korban már lehetünk egy kicsit szenilisek.
Megjegyzés küldése