Hernyóselyem a foltvarrásban

Ezt a kis 60x80 centis quiltet azért csináltam, hogy kipróbáljam, lehet-e vele vízesést csinálni, és hogy legyen egy olyan munkám, amit megmutathatok tutorialnak, nem megy pályázatra. Mivel épp a napokban lesz tíz éve, hogy a foltvarró tanfolyamot elvégeztem, ebből az alkalomból a hozzászólók közt ki fogom sorsolni.

 Kezdjük a hernyóselyem festésével. Ehhez egy 90x70 centis selymet ráteszek a kiszuperált fürdőszobaablakra, így tisztán dolgozhatok. Mivel igen pici mennyiségű festék kell a hernyóselyemhez, finom homokkal keverem a porfestéket, és össze vissza rászórom (egy kis easy color, egy kis Ibéria.) Szórófejes spriccolóból ecetes vizet spriccelek rá. A szürkét a szikláknak szórófejessel ráfújom, és néhol kis sötétebbet teszek rá. (középen, ahol a víz lesz, oda nem kellett volna, mert átlátszik a gyapjún, a víz nem lett olyan fehér, ahogy szerettem volna) Betakarom fóliával, és megy a mikróba két perc 500 W. Alaposan kimosom, de szinte alig jön ki festék belőle. Szárítom vasalom.

Ráteszem a buborékfóliára, és most jön rá a gyapjú és a selyemszálak. A gyapjú nagyon finom, 16 mikronos, leheletnyire szétszedve. A selyemszál, amitől a víz csillogását várom, a tetejére. Meg kell mondjam, jobban tetszik így a víz, mint kezelés után. Samponos meleg vízzel megspriccolom.

 Másik bubifóliával betakarom, és jó párszor megsétáltatom rajta a teddyhengert.  Erre csak itt van szükség, ha sálat nemezelek, akkor ez kimaradhat.

 Feltekerem egy szivacs csőre,  három helyen összekötöm, és 10 percig síkálom. akkor kibontom, és a másik végéről tekerem fel, hogy mindenütt egyformán érje a simogatás. Gyengéden síkálgatom összesen 5x10 percig. Ez alatt a hernyóselyembe szépen beletapad a gyapjú.  Kiöblítem, és kiterítve hagyom megszáradni.

 Ilyen száradás után. Sajnos a víz nem elég fehér, ezért csillogásnak majd tűzéskor egy kis angelinát tűzök rá.

 Most jön az érdekes. A gyapjú összekapta a selymet, ezért a szendvicselés egy kis furfangot igényel. A hátlap és a vlies után, szükséges még egy réteg vlies oda, ahol nincs gyapjú. Ilyen darabokat szabok még a vliesből, és ezt is aláteszem. Így már kisimul a hupni.

 A tűzés vonalait úgy választom meg, hogy illeszkedjen a tájba. A víznél hajtűkanyarokat varrok, a szikláknál kődarabokat. A fákon sokat törtem a fejem, hogy legyen valami fa jellege, de aztán elvesztettem a fonalat, és egyenesek közt kukacok lettek.  A két réteg vlies miatt vastagabb, plasztikusabb a tűzés. A gyapjú felett a kis domború tűzőtalpat használom, hogy ne akadjon bele a szál.

Ez a végeredmény. 

Ez a technika érdekes játék. Nyilván nem lehet vele konkrét alakzatokat csinálni, de vizet, tüzet, északi fényt, vagy csak egyszerűen egy modern munkát, csak úgy, a magunk örömére lehet. 

A hozzávalókat be lehet szerezni interneten Leknert Renátától, etenhakikukacaolpontcom  tól.  

Várom a hozzászólásokat, és egy hét múlva kisorsolom.